Verselő december 2017

15585205_1278787275510685_8783585756798604221_o

Fekete István: Almárium Füveskönyv

Nem jár ilyenkor az utakon senki, csak a szél. A faluk hókucsmát húztak a házak kontyára, a templomok tornya valahol a felhők felett van, és most igazán az égbe ér, a jószág békésen kérődzik a meleg istállóban, a galambok megbújnak a dúcban, a baromfiak az ólban, az emberek a tűzhely mellett, és csendesen pipázgatnak, hiszen arra való a tél, a pihenésre, csendes számvetésre, disznótorra, lakodalmakra, mert nem robotra teremtette Isten a világot, és nem gépnek az embert. Mindent idejében, mert igaz ugyan, hogy munka nélkül nincs pihenés, de pihenés nélkül sincs munka, s a tél, a hó, a csend bizony a pihenés ideje.

A kép forrása

A tavalyi verselő

Karácsonyi asztal 2016

Hogyan csempésszünk egy kis vidámságot az ünnepi asztalra? Az adventi koszorú a dísze természetesen, mégis ha valaki, valami másra vágyik, lássunk néhány kreatív ötletet.

Az első, az én saját adventi erdőm, egy kosár telet és vidámságot raktam ezzel az asztalra. A kis szürke-kék kosarat tavaly karácsonyra kaptam, először a koszorút szerettem volna benne elkészíteni, de annak kicsit szűknek bizonyult, így maradt ez a verzió. A műfenyők, gömbök, szarvasok, csillagok is már megvoltak, sőt még néhány toboznak álcázott gyertya, is került a műhóba. Néhány csillogó és sima fehér gömb díszíti még a kisebb fákat.

dsc_2269

Tovább